Az október végi időpont és a festés a nulla fokos éjszakával volt az utolsó lemenetelünk 2025-ben, a szezon vége, és egyben az utolsó utáni csepp is a pohárban. Ez a darázsinvázió utáni alkalom volt.
Viszonylag hamar - még az első hónapokban - sor került pár fontos fejlesztésre, hogy kevésbé legyünk nomádok. Kaptunk egy mikrót, és vettünk egy kis használt hűtőt potom pénzért. Ez már maga a luxus. Az elektromos hűtőtáskánk - amit kempingezéshez használtunk régen - jól szolgált minket a telken is, de azért az nem erre való, kevés dolog fért bele.
Ez csak nem lehet olyan nehéz. Legalábbis remélem, bár nem nagyon tudtam hogyan fogjak hozzá. Jó sok Youtube videó megnézése, mindenféle okosságok olvasása, és alapos kutatómunka után arra gondoltam, hogy alapozó, folyékony glett, alapozó és festék lesz a technikai sorrend.
Úgy alakult, hogy a darázsvészhelyzet miatt már két napja nem tudtam fürödni a telken, pedig közben festettem, fizikai munkát végeztem és a zuhanyzás volt minden vágyam. A festék elfogyott, és már csak az otthoni fürdőkád lebegett a lelki szemeim előtt. Irány haza!
Legutóbbi ittlétünkkor felfedeztük a brutális méretű földi darázsfészket a ház mögött, közvetlenül a csapáson, amin közlekedünk fel az akácosba. Emiatt ezúttal péntek este érkeztünk a telekre, mert szombat reggel már jött a rovarirtó emberünk, hogy megszabadítson minket a darazsaktól.
Nem alakult túl jól a nyár utolsó telken töltött hétvégéje. Az érkezés után nagyjából egy percen belül bizonyosságot nyert, hogy igen, a pelék időközben tényleg családot alapítottak nálunk.
Van nekünk egy másik szomszédunk, a Tibi. Neki kettővel arrébb van a szőlője. Az övé a legelső terület, a miénk a harmadik. Nem is látjuk egymás birtokát, kettőnk közt az elhagyatott telek van a házunkra ránövő elvadult fákkal (a kocsmárosné telke).
Nekiveselkedtünk, elkezdtük leszedni a faházban a tapétát. Ez tűnt a legsürgetőbb feladatnak, így ezzel kezdtük a belső munkálatokat. Soha nem szedtünk még le tapétát, úgyhogy nem is tudtuk hogyan kezdjünk bele.
Fura és váratlan kihívásokkal néz szembe az ember amikor hirtelen teljesen elmegy a hangja, főleg, ha éppen utazik és úgy általában ezer helyre kell menni. Többek közt:
Van egy nagyon szupernek tűnő tüzép a közeli kisvárosban. Előtte szoktunk elmenni kocsival, úgyhogy láttuk, hogy elég nagy, és árulnak ott mindent, ami szem-szájnak ingere. Mi még soha nem jártunk tüzépen, az ott árult dolgokkal Bővebben...
Azt gondoltuk, hogy bár a telek egyelőre elég lepukkant és felújításra se nagyon van keret - úgyhogy egyhamar ez nem is fog változni - de azért egy húszezer forintos Lidl-ös medencével belecsapunk itt a hétvégi házas burzsuj lecsóba.
Sajnos az elvadult szomszéd telekkel nem csak az a probléma, hogy a villanyvezetékre hagyják veszélyesen ránőni a fákat, hanem az is, hogy a telkünk szélére egy komplett akácerdőt ültettek körülbelül 15 évvel ezelőtt. Ezt szó szerint a telekhatárra sikerült kivitelezni és így közvetlenül a házunk mellé.
Miközben itt volt a favágó, sajnos a másik szuperképességemnek hála - ami nem tudom, hogy áldás-e vagy átok, de minden bogarat megtalálok, még sötétben is - felfedeztem valamit.
Nem tudom ki izgult jobban amiatt, hogy jött a favágó kivágni a beteg fákat, a gyerek vagy én. Nyilván nagyon szomorúak vagyunk, hogy egyáltalán jönnie kellett, de ha már így alakult, akkor érdekes látni Bencének és nekem is, hogy hogyan dolgozik.
Kiderült, hogy sok hangyánk van. Inkább rengeteg. De ilyen brutálisan nagyok. Jó, én városi gyerek vagyok, ez biztos normális itt a természet közepén. A ház sarkához menetelnek tömött sorokban, szóval azért zavar a dolog valamennyire.
Elég jól megoldottuk a félnomád vécé és a fürdőszoba kérdést, ha valamire, akkor erre különösen büszke vagyok. Lányok vagyunk ovis gyerekkel, van azért egy minimális komfortfokozat, ami elengedhetetlen.
Sok várakozás és hercehurca után végre a nevemre került a birtok, és tavasz óta (hétvégi) vidéken bénázók lettünk. Lett egy kis földünk egy kis faházszerűséggel és egy mini présházzal, pincével. Külterületen, viszonylag távol Budapesttől. Jobb lett volna közelebb, de szegény ember vízzel főz.
Egy decemberi napon jelenésünk volt az ügyvédnél, kora délelőtt, jó messze vidéken, mert egy adás-vételt kellett lebonyolítani vele.
