Azt gondoltuk, hogy bár a telek egyelőre elég lepukkant és felújításra se nagyon van keret – úgyhogy egyhamar ez nem is fog változni – de azért egy húszezer forintos Lidl-ös medencével belecsapunk itt a hétvégi házas burzsuj lecsóba.

Na, azért elsőre még nem a merev falú, hanem a kör alakú medencével, aminek a tetején fel kell fújni egy „úszógumit”, és ahogy töltöd fel vízzel, úgy majd magától feláll a fala is.

Aha, persze.

Vízforgató is volt hozzá, meg minden, nagyon rákészültem erre a saját kertben medencézős életérzésre. Amiatt azért valamennyire aggódtam, hogy a környék összes vadállata innen fog majd inni, vagy a szarvasok összedöntik, vagy kiszúrják medencét, de ha meg sem próbáljuk, akkor sosem tudjuk meg, hogy működik-e az elképzelt idilli kép, ami a fejemben élt.

Azt tudni kell, hogy a birtok egyáltalán nem sík, legalább a fele domboldalból áll, a maradék lenti rész viszonylag egyenesebb.

A hangsúly a „viszonylag”-on van. Inkább ilyen gidres-gödrös, árkos, hullámos. Később majd a tereprendezés után lesznek sík részek a ház előtti területen, de most azzal gazdálkodunk, amink van.

Jelenleg az egyetlen rész, ami nem konkrétan lejtő vagy ilyen dimbes-dombos, az az a kisebb terület, ahova a kocsival be szoktunk állni a présház elé. A környezethez képest az teljes mértékben vízszintes(nek tűnik). Jó, talán minimálisan lejt kifelé és lefelé, de mégis mennyit lejthet? Érzésre szinte semennyit. Kihoztuk a nagy vízmértéket, de a csoffadt fűcsomókon nehéz pontosan mérni.

Mindegy, jó lesz az, ennyi belefér. Kezdjük el a folyamatot!

Leraktuk a ponyvát, kihajtogattuk rá a medencét, felfújtuk a kompresszorral, eddig minden úgy ment, mint a karikacsapás. Jöhet a víz.

Bár van vezetékes vizünk, de itt a helyi sajátosságok miatt olyan alacsony a víznyomás, hogy le kell ülnöm amíg megtöltök egy vödör vizet, annyira sokáig tart.

A medencébe nem tudom pontosan mennyi víz kell, de legyen mondjuk olyan három köbméter. Valószínűleg inkább több. Úgy készültem, hogy lesz vagy két-három nap amire feltöltöm majd, de legalább lesz ideje közben melegedni.

Beletettük a slagot és vártunk. Közben igazgattuk, hogy jó legyen a formája, ne legyen ráncos az alja meg ilyenek. Egyik oldalon már kezdett egy-két centi víz lenni, a másik oldal még teljesen száraz volt.

Na, ez így nem lesz jó, itt valami turpisság van!

Töltsük tovább, biztos mindjárt eloszlik kicsit jobban és jó lesz az. Nem lett jó. Ez a víz nagyon határozottan távozni készült a medence – ezek szerint – lejtős oldalán.

Jó, akkor szünet. Ássunk le kicsit azon az oldalon, ami ezek szerint magasabban van. Nem gond, mégis mennyit kell kiszedni, 2-3 centit maximum? Simán megcsináljuk, a favágó is hogy kiásta tegnap a fatuskókat, nekünk meg csak a talaj tetejét kell leszednünk kicsit.

Mondanom sem kell, hogy nem ment. A talaj mintha kőből lett volna, itt aztán egy centi földet sem tudtunk kiszedni, teljesen reménytelen volt a dolog. Mi legyen?

Nem adtuk fel, én medencézni akartam és pont.

Ha kiásni nem tudjuk a magasabb oldalt, akkor töltsük fel az alacsonyabbat! Heuréka!

Tegnap a favágó a gyökértuskók kiásásakor kitermelt egy csomó könnyen mobilizálható földet, amit visszalapátoltunk a kivágott fa helyére. Talicskázzunk abból a medence alá! Igaz, hogy jobban hasonlított kövekre, szikladarabokra az egész, mint földre, mert annyira össze volt állva a szárazságtól, de jó lesz az.

Próbáltuk feltölteni a lejtős oldalon a medence alatt a talajt, de akárhová is lapátoltunk akármennyi földet, sehogy sem volt jó. Az a víz bizony nagyon elszántan ki akart szabadulni. Közben ment a slag, szóval a lejtős oldalon már bokáig állt a víz. Bence a medence szélén toporgott már órák óta fürdőgatyában, napsapkában és egy gangeszi gaviált szorongatva a kezében, hogy mikor jöhet már be. Valami csoda folytán türelmesebb volt, mint én.

Ezen a ponton be kellett látnunk, hogy el kell engedni ezt a projectet, felesleges tovább folyatni a vizet amikor a fizika egyértelműen legyőzött minket.

Úgyhogy beengedtem Bencét a „medencébe”, legalább valakinek legyen jó, ő elpancsol a pár centi vízben is.

Persze utána nem tudtuk leengedni normálisan ezt a nem túl sok vizet, ezért úgy döntöttem, hogy akkor legalább a fáink hadd igyanak egy kicsit, és vödörrel kihordom rájuk. Meglepően sokat kellett kimernem. Öntöttem belőle a dióra, és mellette az egyelőre ismeretlen gyümölcsfára is, de még csak nedves sem lett a föld, úgy elnyelte nyomtalanul a vizet. Nem jutott le ebből semmi a szomjas gyökerekhez.

Végül nekem is jutott azért belőle, mert Bence engem lőtt a vízipisztolyával, pedig mondtam neki, hogy inkább a növényeket itassa, de a kánikulában ásás, lapátolás, medence igazgatás, diófa locsolás közt magamat is fejen öntöttem időnként jó pár vödör hideg vízzel. Ennyi volt a strandolás erre az évre, innen már csak felfele van.

Helyzetjelentés:

Egyelőre úgy néz ki a dolog, hogy ha kánikula van, akkor nem tudunk medencézni, mert ugye nincs miben, de olyankor legalább gond nélkül tudunk zuhanyozni a kertben. Viszont nem tudunk mit enni, mert akkor mindig tűzgyújtási tilalom van, márpedig nekünk csak nomád „konyhánk” van.

Ha hűvösebb az idő, akkor tudunk sütni, de akkor meg nem igazán tudunk zuhanyozni a hidegben az udvaron, és akkor mindenki füstszagú marad. Viszont ilyenkor legalább a medence kérdés nem releváns.

Úgyhogy vagy büdösek vagyunk, de jóllakottak, vagy éhesek, de illatosak. De rekreációs jellegű vízben lebegés egyik esetben sincs. Van még mit finomítani az elérhető kombinációkon.

---

Következő rész – 9. A Tüzép

Előző részek:
7. Az elvadult szomszéd
6. Az élővilág
5. A Favágó
4. A Rovarirtó
3. A fürdőszoba
2. A birtok
1. Úton az ügyvédhez
0. Előszó