Kis intermezzo:

Úgy alakult, hogy a darázsvészhelyzet miatt már két napja nem tudtam fürödni a telken, pedig közben festettem, fizikai munkát végeztem és a zuhanyzás volt minden vágyam. A festék elfogyott, és már csak az otthoni fürdőkád lebegett a lelki szemeim előtt. Irány haza!

Igen ám, de a pesti lakásban akkor már három napja nem volt víz, mert valami nagyobb csőtörés volt a házban. Szerencsére még hazaindulás előtt kiderült (köszi Viki!), hogy továbbra sincs víz otthon. Ennyit a fürdésről.

Vettünk korábban vizeskannákat, mert a telken is volt már hasonló probléma – bár ott végül nem volt még rájuk szükség – így lazán beraktunk 50 liter vizet a kocsiba. Mellé tettem a kempingzuhanyunkat is, hogy engem nem érdekel, én mindenképp megfürdök otthon. Vizet viszünk, vízforraló van otthon is, a kempingzuhany pedig bárhol használható. Ugye milyen jó?

Na de a vécé…otthon a vécéhez víz kell, nem is kevés. Ez hogy lesz akkor?

Pesten még az sincs, hogy elmegyek a kék kútra és feltöltöm a kannákat. Így már annyira nem is tűnt soknak az az ötven liter víz amit bepakoltunk (ebből ugye mínusz 2×10 liter, ami a fürdésre ment volna).

Eléggé kétségbe voltunk esve, hogy akkor ez hogy lesz, mivel annyit tudtunk, hogy másnap reggel kezdik meg leghamarabb a munkát a házban, és előre sosem lehet tudni, hogy mire számítson az ember egy ilyen régi épületnél. Alsó hangon egy napra azért fel kell készülni. És már három napja nem volt víz, ami teljesen nonszensz, aki otthon volt ezidő alatt, annak rettenetes lehetett ez.

Mindegy, lesz ami lesz, majd megoldjuk. De elég vicces volt, hogy a kis félnomád telkünk összkomfortosabbnak tűnt ebben a helyzetben a víz nélküli városi lakáshoz képest.

Hazaérkezéskor szembesültünk a következő problémával, mégpedig, hogy a kannákat fel kellene cipelni a másodikra gyalog.

Én a kocsiba is alig tudtam beemelni őket. Két 20 literes volt és egy 10 literes, amin volt egy kis csap is, mert azt szántuk kézmosónak a telekre. Vicces, hogy végül otthon teszteltük a kézmosó funkciót először.

Szerencsére Timi annyira megerősödött az ásványvizek folyamatos felhordásától, hogy simán felszaladt a kannákkal.

Fent jött szembe az a helyzet, hogy mivel nagyon rohanva indultunk el pénteken, kivételesen nem mosogattunk el, mert nem volt rá idő. Sosem történt még ilyen, nyilván pont most igen. Persze volt közte zsíros edény is. Egyből megcsappant a vízkészletünk. Most azt hagyjuk is, hogy körülbelül öt adag mosnivalóval jöttünk haza az ágyneműk, törölközők, munkáscuccok stb miatt.

Közben az is kiderült, hogy szép lassan mindent lehordtunk a telekre, úgyhogy konkrétan egy darab felmosóvödrünk volt csak itthon. Illetve volt még egy otthoni „hányósvödör”, de mint kiderült annak lyukas volt az alja. Még szerencse, hogy ez vízzel derült ki és nem hányással. Na mindegy. Izgalmas volt, de szerencsére másnap hamar megoldódott a helyzet.

De nagyon érdekes ilyenkor a városi lakás és a vidéki nomádkodás kontrasztja, hogy milyen könnyen fordulhat a kocka, hogy melyik is a komfortosabb.

Kiemelt kép: Pixabay

Következő rész – 16. A festés

Előző részek:

14. A darazsak
13. A három halál hete
12. A másik szomszéd
11. A tapéta
10. Némán
9. A Tüzép
8. A medence
7. Az elvadult szomszéd
6. Az élővilág
5. A Favágó
4. A Rovarirtó
3. A fürdőszoba
2. A birtok
1. Úton az ügyvédhez
0. Előszó