Kicsit off, bár nagyrészt a telken történt.

Fura és váratlan kihívásokkal néz szembe az ember amikor hirtelen teljesen elmegy a hangja, főleg, ha éppen utazik és úgy általában ezer helyre kell mennie.

Többek közt:

Nem tudtam köszönni a boltban, nem tudtam elmondani, hogy kártyával szeretnék fizetni, csak lengettem a bankkártyám, mint valami bunkó.

Nem tudtam kávét kérni a benzinkúton, vagy elmondani, hogy hányas kútnál tankoltunk. Ott még plexi is nehezítette a helyzetet.

Meglepődtem, hogy ha nincs hangom, és nem tudok beszélni, akkor az emberek elkezdenek hangosan és tagoltan beszélni hozzám, mintha külföldi lennék vagy süket.

Nem tudtam kommunikálni a családdal, csak ha egy légtérben voltunk és rám is néztek.

(Ez szép kihívás volt két örökmozgó, nehezen koncentráló emberrel.) Olyankor próbáltam elsuttogni, amit akartam, de még suttogásnak is halk volt.

Nem tudtam a kertben a gyerek után kiabálni, nem tudtam válaszolni a távolabbról feltett kérdéseire. Timit és a gyereket felváltva használtam „távolsági beszélgetésekre”, hogy szinkronizáljanak, és szóljanak a másiknak helyettem, aki épp a kert másik felében tesz-vesz.

Nem tudtam mesét olvasni lefekvés előtt.

Nem tudtam az autópályán piros autó / kék autó / ragadozómadarat játszani. (A borsózöld autó dupla pontot ér!)

Nem tudtam a főúton fácán / gólya / májusfa spottingot játszani, mert mire elbáboztam, hogy látok egyet, addigra már mindegy volt.

Nem tudtam a tüzépen elmondani, hogy glettet szeretnék venni és hogy mi célból, és úgy egyáltalán egy bunkó pestinek tűntem, mert a köszönésemet sem hallotta senki akárhová is léptem be.

Nem tudtam a teleknél bemutatkozó szomszéddal kommunikálni, aki erősködött, hogy egy kis pálinka megoldaná a problémámat, és egyébként is valami fura szektás ufónak nézhetett minket, hogy hogy keveredtünk pont ide, de leginkább mert még alkoholt sem iszunk.

Nem tudtam az engem a ropik felé navigáló eladónak válaszolni amikor háromszor is utánamkiabált az üzlet másik feléből, hogy sikerült-e megtalálnom őket. Nem tudom milyen választ várt erre a kérdésre, mert nyilvánvalóan nem volt semmi hangom már akkor sem, amikor egy perccel korábban érdeklődtem a ropik holléte felől. Nyomtam neki egy offline like-ot.

Nem tudtam a külföldi Wolt futárnak elmondani a telefonban, hogy hogy talál oda a lakásunkhoz. Nem tudtam, hogy hülyeség felvenni a telefont, ha nem tudok beleszólni. Mentségemre szolgáljon, hogy nagyon meglepődtem, hogy felhívott, és mivel angolul (próbált) beszélni, így át sem tudtam adni másnak.

Nem gondoltam végig, hogy ha belépek egy online meetingbe és meg is kell szólalnom, akkor hiába próbálok meg suttogva beszélni, nem igazán fognak érteni. Főleg, ha kamerát sem kapcsolok.

Nem tudtam, hogy hozzám csendesednek a többiek itthon, ha nem tudok válaszolni.

Nem tudtam, hogy sokkal kevesebb kérdést kapok, mint általában.

Nem tudtam, hogy ez milyen jó.

---

Következő rész – 11. A tapéta

Előző részek:
9. A Tüzép
8. A medence
7. Az elvadult szomszéd
6. Az élővilág
5. A Favágó
4. A Rovarirtó
3. A fürdőszoba
2. A birtok
1. Úton az ügyvédhez
0. Előszó

(A kép illusztráció. Forrás: Pixabay)