Nem tudom ki izgult jobban amiatt, hogy jött a favágó kivágni a beteg fákat, a gyerek vagy én. Nyilván nagyon szomorúak vagyunk, hogy egyáltalán jönnie kellett, de ha már így alakult, akkor érdekes látni Bencének és nekem is, hogy hogyan dolgozik.

Kértük, hogy szállítsa el a kivágott, beteg fákat, és szedje ki a gyökereket is – ezt kézi erővel fogja megtenni, szóval good luck with that – és a ház mellett van még egy óriási kupac megörökölt, korhadt ágrakásunk is, azt is vigye el. A hangyák miatt nem maradhatnak a fertőzött részek, és a korhadt kupacokat is meg kell szüntetni. Legalább lesz egy kis tereptisztítás, ha már így alakult.

Mivel nincs címünk, így a közelben találkoztunk a favágóval és odakísértük a telekre.

Egy kicsi dobozos autóval jött.

Mármint konkrétan olyannal, mint a mi személyautónk, csak dobozos verzióban. Én az autós pakolás nagymestere vagyok, ez a két szuperképességemből az egyik. Mindig minden befér, csak akarni kell, és ügyesen tetrisezni. Ez az autó nekünk is sok mindent elvitt már, mégis nagyon kíváncsi voltam rá, hogy hogyan fog beletenni két komplett fát elég nagy koronával, két gyökértuskót és még egy nagy kupac ágat is. Azért ez feldarabolva sem kevés és nyilván jó nehéz is. De gondolom van benne tapasztalata, én pedig izgatottan vártam, hogy hogyan is lesz ez.

Kiderült, hogy elromlott a platós autója, így a kényszer szülte a megoldást, de majd fordul többször. Szerencsére környékbeli szakember, környékbeli lerakóhellyel, szóval nem volt annyira problémás a dolog. De három kör volt, mire mindent elvitt. A két beteg fát pikk-pakk kivágta, az ágakat felaprította szállítási méretre, és gondosan bepakolta a kocsiba őket.

Közben, ha már itt volt, akkor az elvadult szomszéd telekről átlógó veszélyes ágakból is vágott le.

Az egyik például a közvetlenül a házba vezető villanyvezetékünket nyomta, az elég ijesztő volt, még szerencse, hogy pont most vettük ezt észre. Nagyjából ilyen utolsó pillanatos beavatkozás történt mielőtt maradandó kárt okoz a vezetékben (rosszabb esetben bennünk) a fa. Simán felmászott a fára kötéllel meg ilyen fura „szúrós cipővel” – a gyerek nem győzött álmélkodni – és ki is szabadította a vezetékünket. Sajnos az elhanyagolt szomszéd teleknél – amin keresztül jön a villanyvezeték – egy kisebb erdő van a vezeték alatt, és mint kiderült életveszélyes helyzet alakult ki az elvadult fák és a vezeték közt, ezért azt is megszüntette. Inkább kifizettem a szomszéd helyett ennek az árát, csak legyen meg.

Mindezek után tényleg kiásta kézzel(!) a két kivágott beteg fánk gyökértuskóját, és tette ezt a nyár legmelegebb napján. Árnyék az ugye nem volt, hiszen már kivágta. Ez a művelet tovább tartott, mint minden más addig elvégzett feladat összesen. Szerintem nem kért ezért a munkáért elég pénzt. Elképesztően szomorú volt látni, hogy amikor ásta ki a nagy gyökeret, akkor már amikor egészen mélyen volt, még mindig a teljesen száraz földet forgatta ki, ami ráadásul olyan tömbökbe volt tömörülve, hogy széttörni sem lehetett őket.

Másnap – más miatt, de ezen felbuzdulva – én is megpróbáltam ásni, és nagyjából egy centire tudtam csak benyomni az ásót a végletekig kiszáradt földbe a tohonya, irodista testemmel. Úgyhogy hamar feladtam. Valószínűleg az sem segített az ásásnál az erőkifejtésben, hogy egy nyomi kínai „Crocs” papucsban voltam, de attól tartok nem ezen múlt.

---

Következő rész – 6. Az élővilág

Előző részek:
4. A Rovarirtó
3. A fürdőszoba
2. A birtok
1. Úton az ügyvédhez
0. Előszó