Elég jól megoldottuk a félnomád vécé és a fürdőszoba kérdést. Ha valamire, akkor erre különösen büszke vagyok. Lányok vagyunk ovis gyerekkel, van azért egy minimális komfortfokozat, ami elengedhetetlen.

A fürdőszobánk két részből áll, egy zuhanysátorból és egy pumpás kempingzuhanyból.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy ez nem ilyen fára felakasztós zuhany, mint a régi verziók, hanem magad mellé állítod a földre, kicsit pumpálsz rajta időnként, és jön belőle a víz egy zuhanyfejen keresztül. Zseniális találmány, minden pénzt megért ez a kombináció.

A kempingzuhany 10 literes és bármennyire is megdöbbentő, de 10 liter vízben olyannyira meg lehet fürödni, hogy minden belefér, hajmosás, egyebek és még a végén marad 3-4 liter víz csak arra, hogy az ember folyassa magára. Ha nagyon beosztjuk, akkor két személynek is elég egy töltésnyi víz, de azért csak jólesik az embernek a nomád körülmények és a ház körüli munkák közepette egy kis luxus meleg zuhany, úgyhogy mindenkinek jár az a 10 liter.

Úgy szoktuk, hogy vízforralóval melegítek 2-3 adag vizet, azt felengedem egy vödörben hideg vízzel amíg elérem a kívánt hőfokot, és utána ezt betöltjük a zuhanyba. Amikor kánikula van, akkor csak simán kidobom a napra, és megmelegszik benne a víz hamar. Kár, hogy csak egy ilyen zuhanyunk van, különben fürödhetnénk mindannyian 100% napenergiával. Már ha éppen van nap ugye.

Egyedül akkor van baj, ha esik az eső, vagy ha túl hideg van ahhoz, hogy a kertben fürödjünk. Nekem mondjuk mindegy mi van, én nem bírok ki egy napot sem fürdés nélkül, úgyhogy én már tavasszal a 15 fokban is simán zuhanyoztam a kertben. Egyébként a zuhanysátorban egész kellemes idő szokott lenni. De kell majd valami esőterv is, jó lenne, ha valahogy bentre is ki tudnánk terjeszteni a fürdés funkciót.

A vécé meg…na, az egy érdekes dolog.

Csináltam egy komposzt vécét bentre, de egyáltalán nem hittem benne, hogy ez működni fog. Timi váltig állította, hogy az milyen jó lesz nekünk és megdöbbentő, de tényleg az lett!

A kinti „budira” kaptunk egy laza 300.000 forintos árajánlatot (ami mondjuk egy havi munkabérnek felel meg sok helyen) és a telek árához képest is aránytalanul drága lett volna. Ez csak magára a vécé „épületére” vonatkozott a földmunka nélkül, szóval köszönjük szépen, a benti komposzt vécé még kényelmesebb is. Egyébként nem volt irreális az ajánlat, elég sok az anyagköltség, ha nem OSB lapból akarja az ember elkészíttetni. Majd télen amikor nem járunk le a telekre és jobban lesz időm, akkor megcsinálom magunknak itthon a műhelyben.

Szóval komposztvécénk lett.

Avagy hivatalos nevén „alomszék”, de én nem tudom ezt az elnevezést megszokni. Ebből létezik kültéri verzió is, de nekünk azonnali megoldás kellett, mivel működő kinti vécé sem volt a házhoz, amit addig használhattunk volna, amíg kitaláljuk, hogy mi legyen. Az erdőbe meg nem annyira szerettünk volna járni. Az is szempont volt, hogy lehetőleg ne kerüljön sokba, így a beltéri verziót építettem meg még itthon a műhelyben mindenféle maradék anyagból, amíg arra vártunk, hogy lemenjenek a bürokratikus dolgok, és a nevemre kerüljön a birtok.

Ez tulajdonképpen leegyszerűsítve annyit jelent, hogy egy forgácsos vödörbe kell pisilni és egyebek, és minden használat után szórni kell rá friss forgácsot. És nincs se szaga, se nem látszik belőle semmi.

Bence nagyon érzékeny a vécé szagokra, neki nem lehet egy vécé elég tiszta és illatos. Megértem valahol, de néha már tényleg nem értettük, hogy milyen szagról beszél. Nagyon megdöbbentő, hogy a telken egyáltalán nincs ebből problémája, sőt, mindig kérdezgeti, hogy ugye majd mindig ez a vécé marad, mert szerinte ez sokkal jobb mint a „rendes”. Pedig azért ez nem feltételül igaz. Szóval érdekes ez nagyon.

Na mindegy, készíteni kell még egy erre a célra kijelölt síkkomposztot valahol a kertnek egy szimpatikus részében, és oda ürítgetni a vödröt amikor betelik, és tenni kell egy kis szalmát a tetejére. Aztán a természet majd teszi a dolgát.

Hihetetlen, nem?

Én ezt a vödörcserét éreztem az egész történet legkritikusabb pontjának, legfőképpen emiatt voltam szkeptikus. De állítólag egyáltalán nem gusztustalan, és ahogy mondtam, semmi sem látszik vagy érződik a tartalmából. Azért csak állítólag, mert Timi nagy vágya volt, hogy ilyen vécénk legyen, és nekem hatalmas fenntartásaim voltak ezzel kapcsolatban, de azért megterveztem és megépítettem, ő pedig megígérte, hogy majd ő fogja üríteni. Így nincs első kézből tapasztalatom ezzel a részével kapcsolatban, de ő tényleg zokszó nélkül intézi. Egyetlen hátránya, hogy elég gyorsan betelik a vödör a sok forgács és papír miatt és nekünk hármunknak például naponta kétszer kell friss alom. A komposztvécé designja nem túl kidolgozott, tulajdonképpen építettem egy dobozt felhajtható tetővel és egy vécé ülőkével a vödör köré, és lefestettem. De nagyon kényelmes lett.

Itt egy nulladik napos kép az undorító tapétával a háttérben:

És itt egy kép már a tapéta levakarása és némi festés után:

Eleinte kicsit problémás volt forgácsot szerezni, és mint később kiderült, nem minden forgács ugyanolyan jó, és nem szabad felkapnom a fatelepen random jelöletlen zsákokat, mert aztán törhetem a fejem, hogy mit csináljak mondjuk két sittes zsáknyi valamilyen egzóta fának a forgácsával, ami úgy néz ki, mint az őrölt pirospaprika. Nem tűnik egészséges választásnak. De véletlenül lett ugyanennyi dió forgácsunk is. Azt még nem próbáltuk, de szintén nem tűnik a legjobb ötletnek. Elsőre fenyőhöz jutottunk hozzá, az sem volt az igazi, mert túl nagyok a forgácsdarabok, de ha nincs más, akkor elmegy. Ami eddig a legjobban bejött az a bükk/tölgy. Már fel is töltöttük belőle a készleteket, úgyhogy idén már nem kell forgács után kutatni.

Ami nagyon jó még ebben, hogy így benti vécénk van.

Nem kell kimenni esőben, vagy éjszaka a vaksötétben. Nem is mernék, nagyon ijesztő! Úgyhogy örülök nagyon, hogy ez ilyen jól működik. Később, ha lesz időnk és ha kitaláltuk, hogy hova kerüljön a kertben, akkor majd csinálunk egy hagyományos kinti pottyantós budit is, hogy a vendégeket legyen hova küldeni (hehe). És néha azért tényleg hasznos lenne nekünk is.

(Elképesztő látni egyébként, hogy otthon mennyi vizet fogyasztunk ahhoz képest, hogy itt fejenként maximum 10 liter vízből megfürdünk. A vécéhez pedig semennyi vizet sem használunk, csak amennyi a vödör kislagozásához kell naponta kétszer, meg nyilván amennyi a kézmosáshoz szükséges. Persze városi körülmények közt minden más, de azért elgondolkodtató.)

---

Következő rész – 4. A Rovarirtó

Előző részek:
2. A Birtok
1. Úton az ügyvédhez
0. Előszó