Sajnos az elvadult szomszéd telekkel nem csak az a probléma, hogy a villanyvezetékre hagyják veszélyesen ránőni a fákat, hanem az is, hogy a telkünk szélére egy komplett akácerdőt ültettek körülbelül 15 évvel ezelőtt. Ezt szó szerint a telekhatárra sikerült kivitelezni és így közvetlenül a házunk mellé. Időközben jó nagyra is nőttek ezek a fák. Ebből minimum 8 darabot azonnal kivágandónak, a házra (és a vezetékre) nagyon veszélyesnek ítélt meg a favágó, de ez csak a minimum, ennél sokkal többel van gond.

Ez igazából nem ért meglepetésként minket, mert már akitől vettük a telket, ő is mondta, hogy ez így nem jó, csak ő nem jutott dűlőre a szomszéddal, mert nem akarnak foglalkozni ezzel a telekkel. Pedig ők ismerik is egymást, egy iskolába jártak, vagy valami ilyesmi. Mi esélyünk van nekünk „gyüttment” pestieknek a dolog békés rendezésére?

Eleve utálom ezt az egészet, hogy idejöttünk és egyből kivágatunk egy csomó fát. Mondjuk a mieink betegek voltak, ezek meg veszélyesek, szóval nem jókedvünkben csináljuk, de akkor is.

Nyilván nem fogok azon rugózni, hogy hány méterre a telekhatártól nem ültethetett volna akácot, mert akkor minimum három sort ki kellene vágnia, és mi is élvezzük azoknak a fáknak az árnyékát délutánonként, és a fa az érték, de ami közvetlenül veszélyeztet minket, abból nem lehet engedni.

Itt a képen azért látszik, hogy milyen közel vannak, és a háttérben még egy villanyoszlop is megbújik a dzsungelben.

Gondoltam, hogyha nagyon nem akarják majd elintézni, akkor a „jobb a békesség” jegyében inkább kifizetem és kivágatom helyettük, de azért az már nem annyira olcsó tétel és így is borotvaélen táncolunk a büdzsével. Mélyen remélem, hogy nem nekem kell lenni az idegesítő, új szomszédnak, aki a jegyzőnek jelentgeti a helyi embert a fái miatt.

Sikerült kideríteni, hogy az övék a falu kocsmája, szóval ott kell majd szépen bemutatkozni és közölni, hogy mi vagyunk az új szomszéd és hirtelen fizessen ki egy csomó pénzt favágásra „miattunk”. Jó lesz.

Introvertáltként nekem ez egy rémálom egyébként, hogy új, ismeretlen helyre – jelen esetben a falusi kiskocsmába – menjek be, és ott egy idegen embert keressek meg, és beszéljek vele.

Idegen hely, ismeretlen ember és beszéd. Hármas csapás.

Ennél még az is jobb lenne, ha telefonálni kellene, pedig az is előkelő helyen áll a mit szeretnék elkerülni listámon. Nem véletlenül vettünk földet külterületen, mindenkitől távol.

Mindezt még tetézi az is, hogy egy körülbelül ezer fős településről van szó, és itt már az is nagy feltűnést keltett, hogy bementünk egyszer a helyi Coopba, mert itt senki sem jár, akit ne ismernének a helyiek. Hát még, amikor kartonnal akartuk venni onnan az ásványvizet! Úgy néztek Timire, mintha valami teljes képtelenséget kért volna. Meg persze minek tagadni, összességében elég furák is vagyunk.

Én ugye tősgyökeres pesti vagyok, és mi általában a szomszédainkat sem ismerjük, nemhogy nagyjából minden embert a közvetlen környékről. Meg eleve csak nagyon szelektíven keresem az emberek társaságát, azt sem túl gyakran. Így Timi nyerte meg ezt a feladatot is, hogy keresse meg a kocsmát és a kocsmáros nénit, hogy elrendezze vele ezt a dolgot. Mégiscsak ő a család tiszteletbeli PR-osa. Jobban bánik az emberekkel és általában kedvesebb is mint én, bár ez a helyzet azért neki is kicsit kényelmetlen volt. Mondjuk neki más miatt.

Ő nagyon konfliktuskerülő és azok alapján, amiket eddig hallottunk erről a szomszédról, benne volt a pakliban, hogy nem lesz együttműködő. De megtalálta a kocsmát, és benne a nénit, és a néni kedves volt (reméljük, hogy nem csak első meglepetésében). Mondta, hogy persze, persze, elintézik.

Reméljük így is lesz.

---

Következő rész – 8. A medence

Előző részek:
6. Az élővilág
5. A Favágó
4. A Rovarirtó
3. A fürdőszoba
2. A birtok
1. Úton az ügyvédhez
0. Előszó

(A kép illusztráció. Forrás Pixabay)