Nemrég szembe jött velem ez a több, mint öt évvel ezelőtti emlék:

Emlékszem, régen lementünk Zépébe vagy Szigetre vagy xy koncertjére és tuti tele volt ismerőssel. Most olyan szórakoztató látni, hogy teljesen különböző ismerőseim egy emberként lettek hirtelen villamos, troli, vasút és traktor rajongók. Valaki vigyen magával egy kocsiszínbe! Már én is kíváncsi lettem rá, csak gyerek nélkül hülyén mutatnék ott. De egy jó Halász Judit koncertre is elmennék nosztalgiából, majd szóljatok ha be lehet csatlakozni! Nem viccelek, inni már úgysem szoktam és szeretek korán hazaérni.

Azóta sok dolog változott, átkerültem a másik oldalra. Voltam már kocsiszínben is, bár a Halász Judit koncert még sajnos nem jött össze, de egyéb gyerek koncertek már megvoltak.

Már nem tartom ezt olyan viccesnek. Hogy miért is nem?

Bé (4.5) imádja a villamosokat. Folyton villamosozni szeretne, vagy villamosokat nézni, vagy villamosokról beszélni vagy mindezt egyszerre. Általában nincs bérletünk, ezért nem szoktunk csak úgy szórakozásból felszállni rájuk, viszont most pont vettünk, így az egyik hétvégén gondoltuk addig megyünk villamossal amíg meg nem unja (haha) a gyerek. Jó hosszú nap lett belőle.

Főként az „egyszemű” villamos érdekelte (lásd 47/49-es vonala) meg persze a Tátra, na meg a Combino, az örök szerelem Hannoveri (TW6000) és persze, ha nincs más jó neki a CAF is. Ezeket mind besűrítettük egy napba, némi föld alatti kötöttpályás közlekedéssel kombinálva. Tudtátok, hogy az Örs és a Pillangó utca közt ha bal oldalt kinéztek a metróból akkor van ott az a metrógarázs (fontos stratégiai pont!) és én minden egyes alkalommal, amikor arra megyünk hatalmas nagy hálával gondolok arra az emberre, aki leparkolt ott az egyik sínre egy lepukkant kék metrót, mert annak a puszta létezése is életmentő, főleg ha hazafelé tartunk a fáradt, nyűgös gyerekkel. A kék metró spotting mindig beválik. Rettegek, hogy egyszer elviszik onnan, nem tudom ki lenne jobban kiborulva akkor, a gyerek vagy én.

Na de, villamosoztunk jó sokat, az összes budapesti típust elkaptuk, panaszra nem lehet ok, a gyerek boldogabb volt ettől a programtól, mint bármi mástól, szóval mindenki örült. Igen ám, de nem számítottunk a következményekre. Arra, hogy ezután még többet kell majd a villamosokról beszélgetni, pedig úgy érzem lassan már másról sincs szó. Így volt ez ma is, miután hulla fáradtan hazajöttem a műhelyből (és miután már délelőtt ezer kérdést megválaszoltam villamos témakörben).

Este negyed 10, gyerek még pörög, nekem fáj mindenem. Próbálom rávenni, hogy feküdjön le, de még kérdései vannak.

– Hannoveri villamossal jöttél haza a műhelyből?
– Nem, CAF-al.
– De láttál a CAF-ról Hannoverit a villamos garázsban?
– Igen, láttam.
– Akkor jó. A 49-es villamos hol áll meg?
– Deák Ferenc tér, Astoria, Kálvin tér, Fővám tér, Gellért tér, Móricz Zsigmond körtér, Kosztolányi Dezső tér… – Magam is meglepődtem milyen sok megállót fel tudtam sorolni erre a váratlan random kérdésre. A gyerek közben kitartóan tovább faggat.
– De a 47-es elkanyarodik?
– Igen, az a Móriczon elkanyarodik, a 49-es pedig megy tovább egyenesen.
– A Feneketlen-tóhoz?
– Igen, ahol láttuk a kacsákat a múltkor.
– Meg a kormoránt, amelyik pont lenyelte a halat!
– Igen.
– A 47-esnek miért volt másfajta áramszedője, mint a 49-esnek? Pedig mindkettő ugyanolyan egyszemű villamos.
– Ezt sajnos én sem tudom.
– De a 47-es miért kanyarodik el? És a 49-esnek hol a végállomása?
– Szerintem a Kelenföldi pályaudvarnál. Tudod, mint a négyes metrónak.
– A kettes metrónak is ott van?
– Nem, annak a Déli pályaudvarnál van.
– Ú, ott jár a TÁTRA villamos is! Megy egy megállót, átmegy a kis alagúton és befordul a Széll Kálmán térre!
– Igen. Milyen jól emlékszel erre!
– És a Széll Kálmán téren van a mosolygós villamos végállomása is! Nálunk is jár Combino?
– Nem, nálunk csak CAF jár és Hannoveri. Combino csak a belvárosban jár, tudod, a négyes-hatos villamos vonalán.
– Meg az 1-es villamosén is!
– Igen, tényleg, igazad van, néha ott is.
– De ott jár még CAF is meg Tátra is.
– Igen, ott vegyesen járnak.
– És a 49-es átmegy a Szabadság-hídon?
– Igen.
– Alul meg a kettes villamos megy keresztbe?
– Igen.
– A Combino melyik hídon megy át?
– A Margit-hídon és a Petőfi-hídon. Na meg az egyes villamos miatt az Árpád-hídon és a Lágymányosi-hídon is.
– A Lánchídra fel lehet menni gyalog?
– Igen.
– Legközelebb, ha majd megyünk Kisföldalattival és leszállunk azon a téren, ahol megáll három metró is, a kettes metró, a hármas metró meg a földalatti, akkor majd szálljunk át ott egy másik metróra, jó?
– Jó. Az a Deák Ferenc tér.
– Áá, tudom már! Ott van a 49-es végállomása. Meg a 47-es villamosé is. De miért kanyarodik el a 47-es?

És kezdődik elölről. Honnan jön ennyi kérdés? Tudom, örülni kell neki és örülök is, csak hát na, azért van amikor nehéz. Amikor minden nem létező kitartásomra és türelmemre szükségem van, hogy ezredszer is megválaszoljam ugyanazokat a kérdéseket. Én a csendet szeretem.

Abban reménykedek, hogy annó amikor már nagyon nem bírtam, hogy non-stop dínókról beszéltünk nagyon sok időn keresztül, akkor az a korszak egyszercsak teljesen váratlanul elmúlt. Jöttek helyette a csilingelő barátok. Szóval hátha ez is lecseng lassan. Mondjuk egyelőre nem úgy tűnik és persze ki tudja mi lesz majd a következő, még az is lehet, hogy visszasírom a villamosokat. A dínók már kicsit hiányoznak is.

Picit később T elvitte aludni Bét, de a téma ugye örök, a kérdések soha nem érnek véget.

– A belvárosban is megy a hannoveri villamos?
– Inkább most beszéljünk másról.
– Jó, nagyon messze, egy másik országban is vannak villamosok?
– …

Szóval nem olyan vicces ez már, mint amikor azt néztem, hogy az ismerőseim milyen kocsiszínekbe járnak a gyerekeikkel.

Ugyanakkor aki hasonló cipőben jár, annak ajánlom a Városi Tömegközlekedési Múzeumot Szenrendrén, az egy villamos kánaán. Esküszöm még nekem is tetszett. Biztos azért, mert ott volt gyerekkorom 47/49-es UV villamosa is és így kicsit jobban tudtam azonosulni Bé mániájával, hogy mindig meg kell várni, hogy Hannoveri villamos jöjjön és arra szálljunk fel, mert eszembe jutott, hogy én meg gyerekkoromban mindig a középső (vagy második?) kocsiba akartam felszállni az UV-n, mert ott voltak fa ülések és tökre kiborultam, ha nem ott utaztunk.
Most ne menjetek a múzeumba, mert télen zárva van, de majd ha kinyit tavasszal akkor érdemes megnézni. Vigyetek készpénzt (de ne túl sokat), mert kártyával nem lehet fizetni. A kasszánál rögtön van egy „gyerekcsapda” vitrin, teljesen kikerülhetetlen helyen, ahova ki vannak téve az ajándéktárgyak amiket meg lehet vásárolni (annak aki azt odarakta sok mindent kívántam, de nem túl szép dolgokat). Ezzel az a gond, hogy tele van ilyen brutálisan túlárazott plüss busszal/villamossal/trolival. Ha jól emlékszem olyan 10.000 Ft körül volt egy ilyen akármi amikor mi voltuk. Ez egy darab szivacs amire valami járműmintás huzatot varrtak. Azért mindennek van határa. Itt éreztem magam szerencsésnek, hogy nem lehetett kártyával fizetni és készpénzt meg nem nagyon vittünk, így ha akartam volna se tudtam volna megvenni ezt a csodás terméket. Persze volt belőle sírás. Végül egy villamosos kártyacsomaggal azért megvigasztalódott a gyerek. Innen tudom, hogy a Hannoveri villamos becsületes neve a TW6000. Azon már meg sem lepődök, hogy a telefonom dugig van mindenféle villamosok fényképeivel.

Nálatok milyen korszakok tomboltak ebben az életkorban? Mire számítsak még?

(Kiemelt kép forrása: Saját kép)