Bé (4) eddig hallani sem akart a zenehallgatásról, nem érdekelte, inkább kapcsoljam ki. Ha pedig énekeltem neki, akkor régen simán csak sírt, de amióta megtanult beszélni azóta közli, hogy „ne énekelj!”. Mondjuk ezért egyáltalán nem hibáztatom, mindenkinek jobb így.

Idővel találtunk pár tűrhető gyerekbarát számot, ami őt is érdekli és amitől én sem akartam eret vágni magamon (eléggé szűkös keresztmetszet), így lett egy kis listája spotyn amit berakok neki, ha épp zenére vágyik. Ezzel úgy kb le is volt tudva ez a téma.

Mígnem egyszer úgy jött haza a rokonoknál töltött nyaralásból, hogy rá volt kattanva két nekem teljesen elviselhetetlen számra. De olyan szinten, hogy minden nap meg kell hallgatnunk mindkettőt rengetegszer egymás után. Mondanám, hogy örülök, hogy megtört a jég és végre lehet berakni zenét, de nem. Én fel vagyok rá készülve teljesen, hogy majd kamaszkorában vagy akár később is esetleg az enyémtől nagyon eltérő zenei ízlése lesz, végülis ez a világ rendje valahol, meg majd lázadni is kell, meg haladni a korral, de nem számítottam rá, hogy négy évesen már ezzel fogunk küzdeni.

És ezek a számok mondanom sem kell, hogy beragadnak. Főleg, hogy legtöbbször este kéri őket, én meg utána fekszem a sötétben és végtelenítve mantrázom magamban, hogy „a hotdog a kávé a sült limonádé”… Ne! Menj ki a fejemből te dal! Jól van, elment. De már jön is a másik. „Úristeeeeen, ki ez a lá-ány, ki ez a lá-ány?”. Padödőt (akiket egyébként emberileg nagyon bírok, csak zeneileg nem az én világom) és Valmar/Szikorát hallgatok vénségemre. Hogy történhetett ez??!!

Bevallom eléggé parázok, hogy ahonnan ezek a számok jöttek, ott esetleg előbb-utóbb valahogy előkerül a „Lesben áll egy cápa” vagy a „Nyár van” című rettenet is amihez hasonlókkal a világból ki lehet kergetni. És már nem is lehet azt kamuzni a gyereknek, hogy nekünk nincsenek meg ezek a számok, mert ez a generáció már nem tudja ezt értelmezni, hiszen a telefonon/interneten ott van minden és akkor indul amikor csak akarjuk, ahányszor csak akarjuk. Vagy ahányszor kényszerítenek rá.

Na, de! Ma újra gitároztam kicsit és a gyerek érdeklődést mutatott a zene iránt, amire gyakoroltam. Gondoltam meglovagolom ezt a hullámot és sima zene helyett ilyen élő koncert videós verziókra játszottam rá, lássa csak a hangszereket ott is stb és bemutattam Bének Joan Jett nénit. Nagyon tetszett neki, tőle két számot is végignézett/hallgatott. Ügyesen kiszúrta a kék gitárt is az egyik videóban. Azért ez már őrületes haladás ahhoz képest, ahonnan indultunk.

Aztán gondoltam vissza a gyökerekhez, mutatok neki AC/DC-t, szintén valami élő fellépés, legalább látja ott, hogy milyen „gitárt” fog kapni majd karácsonyra (na, nem egy Gibson SG-t persze, de egy arra hasonlító elektromos ukulelét).

– Nézd csak Bé, olyan „gitárt” kapsz majd karácsonyra. Jó lesz akkor ez? – próbálom leokéztatni vele a desingt, nehogy a karácsonyfa alatt törjön ki majd a botrány, hogy mégsem valamilyen másik színű/formájú ukulelét kap.
– Melyiket?
– Nézd, azt, amelyik a FÉLpucér bácsi kezében van, amelyik ott rohangál fel-le a színpadon.
– Igen, az jó lesz!

Szuper, akkor ezt tisztáztuk, nemsokára le is adhatom majd a rendelést, egy feladattal kevesebb. Közben vége lett a számnak és Bé reklamál:

– Én még a pucér bácsis videót akarom nézni!!

Na, itt éreztem, hogy ezt most elszúrtam. Remélem holnap ez lesz az első amit elmesél reggel az oviban. Múltkor is a második mondata volt érkezés után, hogy anya szeme be van „gipszelve” (kötés volt rajta egy napig).

De gondoltam azért még nem adom fel, ha már ilyen érdeklődő kedvében van és még nem követelte egyik szörnyű számot se, amiket szokott, gyorsan megpróbálkozok egy Nirvanával is, lépjünk is túl ezen a FÉLpucér bácsis dolgon. Beraktam egy jó kis Nirvana unplugged-ot.

– Nézd, amikor kicsi voltál, ezt énekeltem neked. Ő itt a Kurt Cobain bácsi, aki dobol ő meg a Dave Grohl bácsi. Ez a mami kedvence, ezt sokszor szoktam játszani.
– De melyik volt az előbb a pucér bácsi?

Ajjajjj. Most már tényleg kicsit izgulok, hogy ne azt mesélje majd holnap, hogy mami pucér bácsis videókat mutatott…

Ugyanitt, ha valaki tud mondani olyan magyar számot amiben nem beszélnek csúnyán, de nem akarom kitépni tőle a fülem, az mentsen meg légyszi. Reflexből Kispállal akartam gyógyítani ezt a Padödő és Valmar/Szikora vonalat, de nem vált be sajnos, pedig a Csigával azt hittem biztosra megyek, de nem.

(A kiemelt kép forrása: Saját kép)