Konditerem

Már háromszor voltam, így hivatalosan is elmondhatom magamról, hogy rendszeresen járok. A két alkalom még csak a sima járásra lett volna elég, na de három, az már rendszer!

Minden várakozásom és tiltakozásom ellenére be kell látnom, hogy ez tök jó dolog. Egyáltalán nem unalmas, teljesen hétköznapi emberek is járnak oda, nem olyan kellemetlen az egész, mint ahogy elképzeltem. Sőt, kimondottan élvezem! Ráadásul ma voltam először egyedül, eddig vittem erősítést is az akklimatizációs időszakra, de már önállóan is működik a dolog.

Ma sokan voltak (eddig holtidőben jártunk), úgyhogy próbáltam ellesni mindenféle dolgokat anélkül, hogy feltűnően bámészkodtam volna. A legtöbb ember úgy nézett ki mint aki tudja mit csinál, én elég tanácstalan voltam, de úgy tettem mint aki teljesen képben van. Ez igaz is volt, mert tudatosan azokat a gépeket használtam amikre már rájöttem, hogy micsoda (mert van rajtuk kép ami megmutatja). Ma például kiderült, hogy az elliptikus tréneren (ha ez a neve egyáltalán) lassabban telik az idő mint bárhol máshol. Ugyanekkor jöttem rá arra is, hogy a terem által biztosított “szeletelős zene” jobban illik ehhez a gyakorlathoz, mint az Aerosmith vagy mi szólt éppen a fülemben. Egyébként ez teljesen nekem való hely, mindenki szépen bedugja a fülét és a saját kis dolgával foglalkozik, nekem van kitalálva, nem is értem miért nem próbáltam ki korábban.

Nagyban hozzájárul a komfortérzetemhez persze, hogy itt van tőlünk pár percre a terem és szinte csak cipőt kell cserélnem, nem nagyon kell ott öltözködnöm, ne adj isten fürödnöm, csak hazasétálok büdösen és kész. Ennek ellenére is kivagyok az öltözői dolgoktól.

Tisztában vagyok vele, hogy néha (?) furcsa higiéniás elvárásaim vannak és valószínűleg én nem vagyok teljesen normálisan bekötve, de azért na. Legutóbb például edzés után mentünk be a cuccunkért és egy nő ott ült tök pucéron a padon és ráérősen nyomkodta a telefonját. Miért?! Ráadásul még fürdés előtt, izzadtan. Mondjuk lényegtelen, mert utána is kiakadtam volna rajta. Azóta nem ülök le a padra inkább. Ma egy másik csaj szintén pucéron izzadtan ült a padon és valami kaját kanalazott a dobozkájából. Én nem is értem, tuti nem ülnék le pucér seggel oda ahova mások is és biztos nem kezdenék el így enni. Mondjuk a csúcs eddig az volt, mikor az uszodában egy nyugdíjas néni (mondanom sem kell, szintén tök meztelenül) elkezdte vágni a lábkörmeit fürdés után az öltözőben csak úgy bele a nagyvilágba. Repültek mindenfelé. Azon annyira kiakadtam, hogy ha lett volna rajta ruha tuti leállok vele vitatkozni. Tényleg utálom a közös öltözőket.

De mozogni szeretek.

(A kiemelt kép illusztráció, forrás: Pixabay)